2011. november 3-án, csütörtökön, felkerekedett néhány tanár és pár bátor diák, hogy megpróbálja meghódítani a Bükk Nagymezőjét.
Szerény számítások szerint ez a túra, kiránduláska, 12-13 km hosszú volt.
Diósgyőrben a 15-s busz végállomásánál találkoztunk, ahonnan 8.20-kor indult a kékvonal.
Ómassán szálltunk le, hogy nekiveselkedjünk a Vadász-völgy emelkedőjének, s másfél órás séta után megérkezzünk Csipkéskútra.
A lipiczai mének hangos üdvnyerítéssel fogadtak, én hallottam (!), aztán leültünk és megtízóraiztunk.
Ez után nekiszaladtunk az erdőnek, jobbra tartva, majd megint jobbra, s a "négyszögletű kerekerdő" mellett balra elkanyarodva, szépen nekifutottunk a Nagymező sarkának. Ami persze ívelt, de ha kell találunk sarkot ott is. Betódultunk a közepibe és nagyokat szippantva az ózon dús levegőből, élvezve a meleg napsütést letáboroztunk, hogy megebédeljünk.
Ebéd után felkerekedtünk és Jávorkútnak vettük az irányt. Út közben megálltunk picit, mert sokat fogyasztottuk a folyadék féléket, de hamarosan megérkeztünk újabb kutunkhoz. Itt tényleg csak jelképeset pihentünk, mert az óránk elárulta, épp annyi időnk van, hogy még elérjük a csatlakozást.
Roham léptekkel szedtük a lábunkat és csúcsot döntve, közel 50 perc alatt leviharzottunk Ómassa kapujába, s nyugtáztuk, hogy elérjük még a 14.15-s buszt.
Nagyon kellemes idő volt ezen a napon. Úgy gondolom, aki velünk tartott, nem bánta meg. Én örömmel töltöttem el ezt a kis időt a társasággal a Nagymezőn!
SzJ