A minap láttam egy szívemnek és lelkemnek nagyon tetsző filmet, Az időutazó felesége.
Nem szeretném lelőni a film törtét, bár a besorolása önmagáért beszél, de legalább egyszer érdemes megnézni, mert annyit bizonyára megér mindenkinek.
Nagyon érdekes maga a történet, nagyon érdekes gondolatokat fogalmaz meg az emberben, és be kell vallanom, hogy gondolatébresztő az alapmotívum. Gyanítom, hogy a nagy többség maga is rá jön, miről is szól maga a film.
Nekem nagyon tetszett!
A film alaptörténete egy regény ugyanezen címmel:
Audrey Niffenegger - Az időutazó felesége
A könyv kezdő lapján egy vers található, Derek Walcott tollából, Love after Love címmel.
Íme:
LOVE AFTER LOVE
The time will come
when, with elation
you will greet yourself arriving
at your own door, in your own mirror
and each will smile at the other's welcome,
and say, sit here. Eat.
You will love again the stranger who was your self.
Give wine. Give bread. Give back your heart
to itself, to the stranger who has loved you
all your life, whom you ignored
for another, who knows you by heart.
Take down the love letters from the bookshelf,
the photographs, the desperate notes,
peel your own image from the mirror.
Sit. Feast on your life.
Saját fordításomban ...
SZERELEM a SZERELEM UTÁN
Eljön majd az idő, mikor lelkesen
üdvözlöd önmagad,
Ajtódban állva, tükrödből tenmagad
mosolyogsz saját valódra
megszólalsz, ülj le, s egyél.
S akkor újra megszereted e távoli idegent, ki te vagy.
Adj bort, adj kenyeret, add vissza szívedet,
hogy szeresse, ne úgy mint egy idegent
akit egész életedben figyelmen kívül hagytál
egy másikért, ki szíved ismerte oly' rég.
Vedd polcodról a szerelmes leveleket
s a fényképeket, és e csüggedt verseket
Egyesüljön a két kép, legyél egy veled.
Ülj le ide, és élvezd elmúlt életed.
