Sokszor gondolkoztam el azon, hogy az emberek miért nem mosolyognak annyit.

Én szeretek vidám lenni, mosolyogni, mert sokkal érdekesebb az élet ebben az állapotban.
Mostanában kevesebbet mosolyogtam, sőt, ha őszinte akarok lenni szinte alig. Ha épp megpróbáltam, az sem tűnt számomra olyan őszinte, felszabadult pillanatnak.
Nem jó ez így.

Pár napja jobban megy, s be kell látnom, igazán jó így ellenni.
Különösen jó, ha viszont kapja az ember a mosolyt, s érzi, őszinte, mindent felölelő pillanatát. Nem kell alakoskodni, nem kell erőszakolni, csak hagyni érzelmeinket szabadon szárnyalni.

Nézzünk körül környezetünkben, vegyük észre az őszinte, igazán kedves mosolyt. Lássuk meg a másik szemében, arcán, gesztusaiban, hogy igazán élvezte a pillanatot, s lám, feldobta a napom, feldobtam a napod.

S ha ennél többről van szó, attól még szebb a nap, még szebb volt egy pillanat.

Szép Napot ... :)