Csak szavakat vetek ide, a semmit nem akaró fehér felületre. Betűkből próbálok random módban értelmes kombinációkat generálni.
Nem megy. Napok óta csak hiábavalón tömöm a fejem olyasmivel, amihez semmi kedvem. De kell,... sajnos most kell. Bár tudom, hogy ahogy érzem, nem haladok, az nem jelenti azt, hogy nem is. Csak idő kell. Most kezdem érezni, hogy van időm, no nem elégséges, de annyi igen, hogy szükséges legyen a felkészülésre.
Ráadásul a nyakunkon az ünnep is.
Gyönyörű, nyugtató, csendes együttlét. Sok játék, kajálás, beszélgetés, lazítás.
Mosoly, öröm, játék, mosoly, játék, öröm, mosoly, kacaj, játék.
Ó jajjjj ,.. és tanulás, tanulás, tanulás. De nem bánom,.. mert közben lazítás képen sokat játszunk majd a csajokkal. :) már nagyon várom.
És mit hoz majd a Jézuska? Nekem semmit. A csajoknak meg,.. na majd elmesélem, ha megjött ...Addig is jó készülődést mindenkinek!
Halkan mesélem a költő szavaival:
"Miért kívánnám jobban látni Istent, mint ma?
A huszonnégy óra mindegyikében látok valamit Istenből és minden másodpercben,
A férfiak és nők arcán látom Istent, saját tükörbéli arcomon,
Istenről lehullajtott leveleket találok az uccán és mindegyiken rajta az isteni kézvonás,
És ott hagyom őket helyükön, mert tudom, hogy bárhová megyek,
Mások követik azokat pontosan, örökkön-örökké. " - Walt Whitman
Alniyat jegyezte le gondolatait
