A száz év múlva élő emberek visszanéznek majd ránk, és nevetnek. Az mondják: "Tudod, miben hittek valaha az emberek? Fotonokban és elektronokban! El tudsz képzelni ilyen hihetetlen ostobaságot?" Jót mulatnak, mert ők már a saját még újabb, még jobb, még tudományosabb képzelgéseiket dédelgetik. /
Szörnyek szigete
443. oldal, 1996.
Legyen ez a hét mondása,.. Alniyat
Itt a nyár, s mit tehet az ember fia hogy ne unatkozzon, hogy tevékenykedjen, alkosson. Dolgozik.
Dolgozik, hátha jut még valamire, mert a mai világban egy lábon állni lehetetlen. Legalábbis nekem úgy tűnik.
Egy pici fóliasátrat építettem, melynek a hasznosítására nem térnék ki, mert nem ide tartozik, de egyes részleteket leírok ide.
- Először is, meg kellett emelnem a területet, mert ezen a részen előfordult, hogy a kertben megjelent a talajvíz, mivel nem túl messze van egy nagyobb folyó gátja. Mivel egyedül csináltam elment vele az idő, kb 6 köbméter földet kellett talicskával megmozgatnom, hogy elérjem a kívánt magasságot. (Az eddig tapasztalt legmagasabb vízszint fölöttit.)
- A következő lépés az volt, hogy kitaláljam, milyen anyagból legyen a sátor váza. Príma motivációs tényező volt, hogy pénzem nem volt rá. Na, hulladék vascső volt "raktáron", uccu neki mit lehetne tenni. A hegesztés nem volt kielégítő, mivel a cső speciális "kiképzést kapott, így maradt a bedugós idomok hajlítása, egy kisebb csőből.
- Most jött egy újabb nehézség, miképp fogok a sátorba bejutni. Bevallom, ez erős fejfájást okozott, mivel soha nem készítettem még ilyet. Felmerültek kérdések, s eltartott egy ideig, míg a lehető legegyszerűbb megoldást megtaláltam hozzá.
- Ezután helyére került a nevelő közeg, pár lapátolás és némi talicska mozgatás azért kellett ehhez is.
- Na most jött a neheze. Essünk neki a beborításának. Bevallom, valójában ez volt a legkönnyebb része, mivel erre a szakirodalom már adott volt. Körbe ástam, ráhúztuk a fóliát, és beföldeltem, ahogy meg van írva. Hmm,.. mennyi fólia kellett rá? 10mx7,5m.
- Jött a "talaj" szétlapátolása és a bejárat rendezése. A bejárattal ugyanúgy megizzadtam, mivel a kivágott fóliát rögzíteni kellett valahogy. Kapott belülről körbe egy lécszegélyt és ahhoz rögzítettem a fóliát.
- Itt van oldalról, mielőtt még megkapta a rachel hálót.
- És itt a végeredmény, amikor már némi növényke is van benne.
Hogy miképp fog működni, hogyan sikerül eredményesnek lenni, az majd egy másik történet lesz. Mindenesetre sok munka volt vele, s bizony, bár amikor kellett kaptam segítséget, de többnyire egyedül csináltam.
A világ szanaszét van esve. Mindenhol a megosztottság, káosz és zűrzavar uralkodik. Ugyanez van a családokban, a lelkekben.
Tarthatatlan állapot, el kell kezdeni rendet rakni.
Előbb a lelkünkben, létrehozni a nyugalom, stabilitás szigetét, majd a családunkban. Sok kis nyugalmas sziget egységet alkot, s apránként kiteljesedik a rend és szeretet univerzuma.
Hallgassatok a szívekre, most ez a legfontosabb. -SzJ-
Alniyat szeretetről, nyugalomról álmodik
De a bejegyzés ne maradjon már zene nélkül, így jöjjön régi nagy kedvencem, akiket most fedeztem igazán fel. Szenzációs a zenéjük.
Idézet a Wikipedia-ból:
A Talk Talk angol zenekar, aktív éveik 1981-1991 közé tehetők. A zenekarnak számos nagy, nemzetközi sikere volt többek között olyan slágereket köszönhetünk nekik, mint a "Today", a "Talk Talk", az "It's my life", a "Such a Shame", a "Dum Dum girl" vagy éppen a "Living in Another World".
(Forrás)
Számot kellene vetnem mit végeztem ebben az évben, ebben a tanévben.
Bevallom,.. ha belekezdek a sorolásába, megrémülök.
Megrémülök, mert túl soknak tűnik, s ilyenkor merül fel bennem, hogy nem lőttem túl a célon?
Sokszor megfogadtam, hogy a munka bár hajtja előre az embert, minőségi kell legyen. Úgy kell elvégeznünk, ahogy tőlünk a legjobban telik. Épp ezért kell elgondolnom, s a számvetésben figyelembe vennem, hogy az általam megkezdett munkákat elvégeztem, befejeztem, vagy félbe maradtak. Nem hiszem, hogy mindenki mindent befejez, sőt azt sem, hogy minden elvégzett munka a legtökéletesebb lesz, hiszen emberek vagyunk, s mint olyanok, hibázunk. Hibáinkból tanulunk, újra értékeljük, s később még többet hozunk ki magunkból.
A munka nemesít. Pfff,.. közhely, de tudjuk, van aki abban érzi jól magát. Alkotni szeret, az teszi teljessé az életét, ha a mindennapokban folyamatosan harcol az újért, a jobbért.
A munka felszabadít. Pfff,.. még egy közhely, de igaz, a fene egye meg. Felszabadítja a kreativitásunkat, eltelt tartalommal, tettre késztet, dolgoztat. Leköti feles gondolatainkat, energiánkat.
A fene egye meg, munka mániás vagyok. Erre már régen rájöttem, s arra is, hogy nekem kell a munka szabadsága. Muszáj, hogy megválaszthassam, miképp végzem el, de akkor megcsinálom, s a lehető legtöbbet igyekszek kihozni belőle.
Legalábbis azt hiszem, így van...
Lehet megcáfolni, nehezemre fog esni, de igyekszem elviselni.
Alniyat elmélkedett tök feleslegesen,... azt hiszem :P
