Nem tagadhatom meg magam, kedvelem a "kütyüket".
Rengeteg kacatot őrzök, melyek jó részét már én gyűjtögettem, elraktam, megvédtem a kidobástól. Hány olyan van közöttük, ami még arra vár, hogy rászánjam az időt és kicsit életet leheljek bele, s hány olyan, amit csak azért őrzök, mert érdekes, de már gyakorlati haszna kevés van.
És jajj, milyen sokszor fordult elő velem egy "kütyü" láttán, amitől a szívem szaporábban verte a ritmust, hogy megszerezzem, hogy az enyém legyen.

Ilyen kedvtelésem a számológépek gyűjtögetése.
Nem mondom, hogy olyan sok gépem van, mégis azért van egy-kettő, amiért most is megdobban a szívem és örülök neki, hogy már az enyém.

Most jó lenne egy számológép történeti értekezés ide, de a cikk nem erről szól.

Első számológépemre gimáziumi évem 3. osztályáig kellett várnom. Miskolc "nagyvárosba" kellett beutazni a megye egyik kisvárosából, és egy jól felszerelt OFOTERT boltban megkaptam hőn áhított gépemet, egy SHARP EL-531A-t. (1400 Ft-t volt az akkori ára - 1987 körül) Ma is használom a gépet, mert ideális egy középiskolásnak, sőt egyetemistának is.

Egy másik számológéphez később jutottam hozzá, bár a család használta. (A nővérkémé volt, aki az egyetemet is végig küzdötte vele) Ez a számológép magyar gyártmány, a Híradástechnikai Szövetkezet csodálatos alkotása. Láttam, és dolgoztam is eme gép programozható verziójával is, de számomra ez az etalon.
Ennek a gépnek az algoritmusa egy csoda volt. Aki nem volt hozzászokva, komoly bonyodalmakat okozhatott, nem tudott rajta számolni.

No, a következő gépen nem röhögni! Aki ismeri, aki tudja, hogyan kell használni, mikor érdemes megtanulni, az akarja.
Ez egy Szorobán (soroban), japán eredetű számológép. A nagylányom a számolási készségeket, a műveleteket ezen a kis "gépen" sajátította el. Nagyon komoly eszköz, nagyon gyorsan lehet rajta számolni, és nagyon pontosan. Később pedig a fejben számolásnál van nagy-nagy haszna. Én is tudok rajta alapműveleteket végezni, s bizony, ha gyakorolnám, akkor a sima számológépet is legyőzi, hiszen az agy dolgozik rajta, az meg ugye elég gyors. (azt mondják az okosak)
A képen a szorobán, ha nincs tizedes jegy, 6174-t mutat.

Jön egy gyöngyszem, aminek a tulajdonlását köszönöm István kollégámnak, aki egy nagylelkű gesztussal nekem ajándékozta, miután éveken keresztül csodáltam e kis csodát. (Nagyon köszönöm kedves István!) Ez a gép a Texas Instruments alapgépe. Ami a legszebb benne, hogy a továbbfejlesztett változata mind a mai napig létezik ezzel a sorozatszámmal, és ha szülőként egy középiskolásnak gépet kellene vennem, én bizony Texas TI-30-t vennék. (esetleg valamelyik klónját) Nem kell többet tudó.

De ha már többet tudó változatot említettem, akkor itt az idő, hogy bemutassam egyik kedvencem. Igaz, ez is kövület a maga nemében, és már sokkal többet tudó változatai is vannak, de az ár és használhatóság szempontjából, egy egyetemistának (mérnöknek, matematikusnak, fizikusnak) még jó. Ez egy programozható és grafikusi képességekkel is rendelkező gépecske. Texas Instruments TI-82.
Elég régen akartam egy ilyen gépet, s pár éve adódott alkalom, hogy olcsóbban hozzájutottam. (Hmmm, hogy mennyire használom ki(?), no az jó kérdés, a tudása nagy része rejtve marad sajna)

Egy gép maradt ki a sorból, amelyiket 1 éve kaparintottam meg, mégpedig Csabi barátomtól, mikor egyszer megláttam nála,  miközben nagyüzemben tolta bele a diákjainak a hiányzását. Az szerelem első látásra volt annyi szent. És ezt Csabi is látta, mert leolvasta az arcomról, hogy itt "tragédia lesz", ha nem lehetünk egymáséi :). Ezt a gyöngyszemet jelenleg is használom, mert az óráimra azt szoktam vinni, kis helyigénye miatt. Majd holnap beillesztem, de legyen annyi elég, hogy egy minigép, minden megfelelő középiskolás tudással.
Csodálatos kis műszer. CASIO fx-78 (Megpróbáltam arányosan berakni a képet. A méretei: 5,3cm*9cm, vastagsága 4mm)

Nagy sietségemben elfeledkeztem kettő szuperszámológépemről. Az egyik egy nagyágyú a maga nemében, a másik a zsebszámológép verziója, íme két LOGARLÉC a klasszikusok közül :). Még apukám használta őket az egyetemi évei alatt a 60'-s években. A kicsike ára 90 Ft 50 fillér volt, no az is egy csinos darab.
Ide tartozik egy kis szösszenet. Évekkel később értettem meg, miért mondta mindig apu, hogy ha ki kellett számolni például a 12 négyzetgyökét, hogy "TOLD KI A LŐCSÖN". A logarlécet hívták logarlőcsnek, ott a középső sort kellett úgy tologatni, hogy le lehessen olvasni az eredményt. :) No én kitoltam a számológépemen.

És ennyit a számológépek iránti vonzalmamról, nem hiszem, hogy olyan nagy dolog, mindenkinek meg van a maga kis heppje, én a műszaki cuccokért vagyok oda. :) Anyuék meg nem férnek tőlük ... van még pár dolog, meg kell hagyni ... .