Ma elért engem is a klímaváltozás szele, klímát kellene váltanom, munkahelyi klímát.

Nagyon elborult az agyam a 7. órámon, egyszerűen nem bírtam tovább elviselni azt a hangnemet, azt a nemtörődömséget, amit egy-egy diákom megenged magának.
Mindennek van határa, s bizony ezeket feszegeti a mai ifjúság, de nagyon intenzíven.

Tudom én, hogy eleget mondjuk (mondják), hogy régen nem ilyenek voltak, s persze jön a reakció, hogy "de igen, régebben is pont ugyanúgy viselkedtek a gyerekek", de aki nem vak s nem jár szemellenzővel, igenis látja és érzékeli a változásokat. Pár éven belül is komoly különbségek adódnak a diákok viselkedésében, hát még a képességeikben.

Nagyon nagy a baj!

Nagyon sok a viselkedészavaros, a lelkileg sérült gyerek, akik újabb környezetbe kerülve tovább sérülnek, képtelenek normálisan szocializálódni már. A családok hiánya, vagy a törődés hiánya teljesen elferdíti a társadalmat, olyan zombik nevelődnek, akikben a felelősségérzet csírája sem jelent meg. Az ilyen gyerekek száma egyre nagyobb, s egyre több kerül hasonló helyzetbe.

Hiányzik a család eszménye, a család képe, hiányoznak a példák, a minták.
Milyen mintát kövessen a gyerek?
Ne azt, amit a média közvetít, vagy amit az utcán felszed, .. jajj, csak azt ne!
Nagy a baj, de aki odafigyel a gyermekére, követi fejlődését, biztosítja neki a nyugodt családi légkört, elhalmozza figyelemmel, szeretettel, ott nem lesz baj.

Csak figyeljünk gyerekeinkre ....