A szavak újra cserbenhagytak, versemmel köszöntettem volna kedves hölgyeimet, s lám, nincs elég szó mit egymás mellé rakva a legszebb érzéseket tolmácsolhatnám.
Mit tudnék újat hozzá tenni ahhoz,mit évek, évtizedek alatt már oly sokan leírtak, a Hölgyek, Nők, Anyák nélkül, szívünk, lelkünk csonka volna,.. nem is élnénk,.. s gyönge árnyékok lennénk a Föld kies vidékén.
Veletek teljes életünk, tőletek vidám szívünk, nektek dalolnak gyermekeink, értetek dolgozunk, értetek élünk sokáig,... .
Álljon itt kedvenc költőm pár sora, talán híven adhatja vissza, miként érzek, érzünk értetek.....
| "Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!" | ||
| Márai Sándor | ||
Drága Hölgyek,..
... legyetek Boldogok!
