Tegnap fáradtan, kicsit összetörve bóklásztam haza.
Picilányomnak volt valami koncert féle, kitüntetés képen, mehettek néhányan rá, apu meg érte a Művészetek házához, definiálatlan időpontra. Na jó, azért némileg sikerült szűkíteni az intervallumot.
Az úton általában beszélgetünk, megtudom mi történt vele a suliban, ki hiányzott az isiből aznap, kinek fáj a foga, no és mi van Eszterkémmel.
 

Hazaérve leültem elvégezni a szükséges teendőimet, általában pár perc gép előtt, hiszen meg kell nézni a nap eseményeit, a híreket illetve a levelezést. Esetleg egy poszt is becsúszhat.
Hallom a távolból, nagyon megy a játék, beindult a napi kikapcsolás. Igazán élvezetes, ahogy megszemélyesíti a mütyüröket, nagyon fantáziadúsan tolja a történeteket. :)

Egyszer csak fél hét körül megjelenik és kérdezi, átkukucskálva a térelválasztó és a fal közötti résen, "Apa, mit fogsz vacsorázni?".
"Majd eszek egy kis pirítóst, és kefirt, van Neked is belőle, menjél csak játsszál, mindjárt megyek csinálom."
"Nem, nem, én megcsinálom mindenkinek, csak legyél nyugodt."
".... "
Térülök, fordulok, már kész is.

Elképesztő.

"Apa, nem csak most készítem el, holnap is, megígérem!"
"Rendben picilányom, de, ha nem akarod, az sem baj, majd én segítek."
"De én meg fogom csinálni!"

(..........)