Romhányi József, 27 éve ezen a napon távozott a végtelenbe, de halhatatlanul.

Egész pici gyermekként látta meg a napvilágot 1921 március 8-án. Katolikus neveltetést kapott édesanyja révén, bár édesapja zsidó származású volt. Zenésznek készült, a Magyar Rádióban dramaturg, majd az Állami Hangversenyigazgatóság művészeti vezetője, végül, haláláig újra a Rádió Zenei főosztályának dramaturgja volt.

Munkáiból a számos opera szövegkönyve, sok-sok musical fordítása ismert, mégis a legismertebbek, melyen milliók nőttek fel, a Mézga család, a Kérem a következőt! és a Mekk mester.

Sokan ismerik humoros, rendkívül játékosan megírt állatverseit. Ezeket Szamárfül címen egy gyűjteményben adták ki.

Álljon itt kettő ezen gyöngyszemekből!

Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

  - Már egy hete
  vagy te pete!
  Legyen már belőled légy!
  Legyen,
  mint minden legyen,
  rajtad is hat láb
  legalább.
  Szárnyaid is legyenek,
  a fene egye meg!
  - Mert ha légy vagy, légy
  légy!
  - mondta vagy száz légyöltő
  előtt a költő.
Beszédében tartott egy kis szünetet,
mert a kis légy éppen akkor született.
Aztán befejezte atyai intelmét:
  - Kerüld el azt mindenképp,
  ami ragacsosan tapad.
  Menj! A mai naptól magad
  szerezd meg az eledeled.
  Legyek ura legyen veled!
A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
de oly lámpalázat
érzett még a legelső faláskor,
mit egy színész is csak nehezen palástol.
Bele is sült rögtön a mákoskalácsba.
Nem hallgatott az atyai tanácsra.

Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába, ráült a szakácsnő százszor is napjába. És jött a baj csőstül. Még a tetejébe Az asztalos szöget ütött a fejébe. Néha percekig már percegni sem tudott Végül hát megírta e testamentumot: - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében, özvegyemre hagyom, járjon feketében. Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét, ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék. Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja, a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja. Kerülje a drámát, bölcseleti művet, mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet. Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett, s lezabipetézett, kint éljen eztán, a szemétládában, kegyelemdeszkán. Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon: rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

És a kedvencem, aminek csak a címét adom, mivel igen hosszú lenne ide:

Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba

Alniyat