Vannak emberek, akik feltétlenül a bizalmukat adják, mert szívük mélyén álmodozók, a szeretet hírnökei. Könnyen adják, illetve bíznak másokban, pedig a bizalom ma igen drága portéka. Ki kell érdemelni. Kicsit sajnálom is, mert alapvető, hogy természetes velejárója a kölcsönös bizalom egy partnerségben.

Én szeretek bízni az emberekben.

Vajon, az emberek nem használják-e ki, hogy bizalmunkat adtuk, vajon nem lesznek-e ellenségeink, nem támadnak-e hátba. Nehéz gondolatok, nem lehetek biztos egyik válaszban sem.

Azt gondolom, hogy nincs olyan ember, aki az ellenségem lenne.
De van olyan, aki valamilyen oknál fogva képtelen elfogadni, megismerni a másik ember énjét, nem akarja elhinni, hogy tetteiben a tiszta őszinteség fakad. Nem bírja elviselni, hogy nem mindenek felett átgázolok a másikon, hanem partnerként ott vagyok mellette, segítem, hogy akarom az örömét, sőt vágyom, hogy neki is öröme teljen a jóban.

Vannak emberek, akiknek az élet nem adta meg a jók örömét.

Ez fáj, mert nem tudják milyen az igazi öröm, fáj, mert ezzel még sokaknak fognak fájdalmat okozni.

Akarjuk, hogy tudjunk bízni. Alap, s arra kell törekedni, hogy ne okozzunk csalódást, és olykor tudjunk bocsánatot kérni, megbocsátani.

Bizalmasan ..... *