Vagy mi a fene....

Évvége, itt az őrület a nyakunkon. Az utolsó igazítás, az utolsó dolgozatok, még egy kis erőlködés, ... talán sikerül(!).

A baj mindig a talán-nal van. Igazán nem értem a diákjaimat, egész évben nem volt titok, hogy egyszer vége lesz a tanévnek, és nem akkor kell mindazt bepótolni, amit évközben elmulasztottak. Persze, megértem én, hogy vannak gyengébb napjaik, ahogy nekünk is, hiszen emberek volnánk, de azok, akiknek "csak gyengébb napjaik vannak", ők miért várják el, hogy ilyenkor kedvesebb, megértőbb, netalán elnézőbb legyek.

Majd jövőre!

Ha ő is az lesz, akkor és ott, amikor kell. Nem mindig, persze, hogy nem, de azért némileg gyakrabban.

Kérem! (Milyen szép szó is az a kérem, és milyen ritkán lehet hallani.)

:)

Kedves diákjaim!
Mindenkinek sikeres évzárást, és jó nyári szünetet kívánok. Akinek valami nem jól jött össze, vonja le a tanulságokat és tegye jobban. Csak így fog menni.

tanár úr

 (11/a-sok! Nem kell annyit netezni, és ilyen vackokat sem kell olvasgatni! :) )