Félidőben a szünidő. A szülők lassan kipihenik a tanévet, gyermekeinknek meg eszükbe sem jut még, hogy bő 1 hónap múlva újra kezdődik a taposómalom.
Multiban jártunk és már stresszelik a népet, kipakolva a taneszköz. Már a múlt évben is figyeltem, hogy az augusztusi kezdéshez képest már július végén kipakolják. Nos, most sem volt másképp.
Lányaim már túl vannak az alsós éveken (picikém most lesz ötödikes). Előkaptam egy rég elfelejtett dobozkát, amiben az 1., 2. osztályos ceruza maradványokat gyűjtöttem. Hátha muszáj lesz majd egyszer egyet-kettőt hasznosítani, alapon.
Nem sűrűn, de előfordult, hogy egy-egy színt onnan pótoltam az évek alatt, mikor épp nem rohantunk ceruzát venni.
Némi emlékezés és tapasztalat összegzés, hátha van akinek segít, amit megéltem.
Első osztályban "szerencsére" rengeteg grafitra volt szükség, s ha emlékezetem nem csal, minden estémet a kukák közelében töltöttem pár perc erejéig, hogy a ceruzákat megfelelő hegyűre bűvészkedjem. Mondhatná valaki, hogy miért is faragtam, hiszen kiváló hegyező készülékek kaphatók? Ez igaz, ahogy mindennel, csak ki is kell fogni, meg a saját bőrünkön megtapasztalni.
Faragtam én a tekerős hegyezővel a ceruzát, de csak nem bírta rendesen kihegyezni, tört a hegye, de nagyon. Bizony, kikopott a hegyező rögzítése, és hegyezés közben megfeszült a ceruza és tört a hegye. Kézzel jobban ment, akkor nem tört. Esetleg kézi hegyezővel, az sem rossz, de ott is ki kell ám fogni a jó fajtát, mert sok vacak van a piacon.
A grafitoknak nagyon finom lehetett a vége, mert az egérke rendszeresen megrágta. Nem tudom miből gyártják, de igen ízletes lehet. Bár én megkóstoltam, nekem nem ízlett.
Természetesen nem hagyhatja az ember úgy a végét, így, mikor már nagyobb darabkák hiányoztak róla, sniccerrel lecsaptam a végét, és olyan volt mit eredetileg. ( Az ujjamon szép párhuzamos vágásokat sikerült ejteni, de ez az apukák sorsa :) )
A színes ceruzákkal sem jártam jobban, azok ugyanezt a gondoskodást elvárták tőlem. Nem is volt vele baj, csak egy-egy készlet kicsikét drágább, mint a sima grafit. De miért is számít? Mert az ember megvette a multiban, örömmel hazavitte, és csak hegyezte, hegyezte, hegyezte,.. és annyi,.. na nem egy vagy két hét alatt, hanem akár 1 vagy 2 nap alatt.
Nocsak, valami nem stimmel, hogy a csudában van az, hogy ilyen törékeny a hegye.
Hosszas töprengéssel arra jutottam, hogy nem a gyártó számít, hanem a bolt. Vannak üzletek, ahol kegyetlen módon bánnak az ilyen termékekkel. A dobálás nem épp a megfelelő kezelési forma. Egy ceruzának nem tesz jót az ütődés, a rezgés.
A megoldás kézenfekvő volt, de féltem, hogy drága.
Szaküzlet, mégpedig művészellátó, vagy valamilyen irodatechnikai bolt.
Nem volt drágább. Lehet, hogy a multik dömping áraihoz képest igen, de az év közbeni árak már megközelítették egymást. (nem feledve, hogy nem tört úgy a hegye, nem volt mérgelődés, és a gyerek is jobban tudta a suliban hegyezni) És év közben is kell ám cerkát venni. Lassan rászoktunk, hogy művészellátóban vesszük a színes ceruzát, ráadásul, ott darabra is lehet kapni bizonyos fajtákat, így csak a hiányzó színt vásároltuk meg.
Még egy apróság, ami dillemma volt akkoriban. Vastag, vagy vékony, illetve hatszögű, vagy háromszögű. Ezek részben ízlés kérdése. Nekünk a lányoknak a vastagabb színes ceruza jobban bejött. Gyanítom, a kezében könnyebben tartotta, mert jobban lehetett markolni. Gondolom én :) . Ma már a vékonnyal dolgoznak, azzal lehet finom színezéseket végezni.
A grafit cerkákkal is hasonlóan vigyázni kell, de azok picit jobban bírják. A csuda tudja miért. Ami viszont bevált, az a Conte típusú, picit hajlítható cerka. Az anyaga nem fa, hanem valami szintetikus vacak, de azok közül volt a legkevesebb hulladék. Talán jobban bírják az igénytelen bánásmódot.
Összességében túl éltük, ma már a csajok intézik a cerka ügyet. Más kérdés, hogy évvégén szörnyülködtem a kicsinél, mert hihetetlen csonkokkal dolgozott. Miközben a fiókban ott volt a teli készlet.
Az is igaz, hogy a csaj szereti a mütyüröket. Ebben apjára ütött.
Alniyat
