Don't waste my time!

Ne pazarold az időmet!

A minap láttam egy szívemnek és lelkemnek nagyon tetsző filmet, Az időutazó felesége.

Nem szeretném lelőni a film törtét, bár a besorolása önmagáért beszél, de legalább egyszer érdemes megnézni, mert annyit bizonyára megér mindenkinek.

Nagyon érdekes maga a történet, nagyon érdekes gondolatokat fogalmaz meg az emberben, és be kell vallanom, hogy gondolatébresztő az alapmotívum. Gyanítom, hogy a nagy többség maga is rá jön, miről is szól maga a film.

Nekem nagyon tetszett! 

A film alaptörténete egy regény ugyanezen címmel:
Audrey Niffenegger - Az időutazó felesége

A könyv kezdő lapján egy vers található, Derek Walcott tollából, Love after Love címmel.

Íme:

LOVE AFTER LOVE

 

The time will come

when, with elation

you will greet yourself arriving

at your own door, in your own mirror

and each will smile at the other's welcome,

 

and say, sit here. Eat.

You will love again the stranger who was your self.

Give wine. Give bread. Give back your heart

to itself, to the stranger who has loved you

 

all your life, whom you ignored

for another, who knows you by heart.

Take down the love letters from the bookshelf,

 

the photographs, the desperate notes,

peel your own image from the mirror.

Sit. Feast on your life.

 

Saját fordításomban ...

SZERELEM a SZERELEM UTÁN

 

Eljön majd az idő, mikor lelkesen

üdvözlöd önmagad,

Ajtódban állva, tükrödből tenmagad

mosolyogsz saját valódra

 

megszólalsz, ülj le, s egyél.

S akkor újra megszereted e távoli idegent, ki te vagy.

Adj bort, adj kenyeret, add vissza szívedet,

hogy szeresse, ne úgy mint egy idegent

 

akit egész életedben figyelmen kívül hagytál

egy másikért, ki szíved ismerte oly' rég.

Vedd polcodról a szerelmes leveleket

 

s a fényképeket, és e csüggedt verseket

Egyesüljön a két kép, legyél egy veled.

Ülj le ide, és élvezd elmúlt életed.

 

Felmerül a kérdés, hogy a számítógépes játékok mennyiben segítik a matematikát, illetve a matematikával összefüggő képességek fejlődését gyermekeinknél. Tiltsuk tőlük, van amit engedhetünk, hogy használjanak, vagy bármit, minden mennyiségben engedjünk nekik.

Két gyermekes édesapaként és matematika tanárként, van némi tapasztalatom ezen a téren. 

Jó magam már abba a generációba tartozok, amelyik pont a Commodore C64 személyi számítógép korában nőttem fel. Volt szerencsém használni, játszani, sőt első diplomámhoz a szakdolgozatom erre a gépre épülő tapasztalatokból merítkezett, átívelve az akkor IBM kompatibilis gépek világába. 
Sokat játszottam vele, talán néha túlzásba is víve, de általában a gondolkodtató, az eszemet megtornáztató, jó grafikájú játékok kötöttek le.

Ma ezek a játékok a flash kategóriájú teremtmények, jó grafikával, kis mérettel, gyors pályákkal, trükkös feladványokkal ellátva, telefonon, táblagépen is futtatható verziókkal.

Mindenképpen érdemes engedni gyerekeinknek ezeket a játékokat használni. 
- Sokat segít a figyelem megtartásában. A játék lényegéből fakadóan odaköti a figyelmét és megtartja addig a pillanatig, míg elvégezte a feladatot.
- Problémaérzékenységre, problémamegoldásra nevel. A felmerülő feladatokon gondolkodnia kell, meg kell találnia a legmegfelelőbb lépést, utat. Bizonyos esetekben arra készteti a megoldót, hogy a megoldott pályát újra megcsinálja, csak még jobban, még hamarabb, még kevesebb hibával. És ez átvezet a hiba mentességre, az igényességre törekvésre.
- Fejleszti az algoritmikus gondolkodást. Fontos, hogy a megfelelő sorrendben végezzen el egy feladatot, és így érjen a végére. Egy komplex matematika feladatnál már komolyan előre kell gondolkodni a tanulóknak - 11. évfolyam koordinátageometria -, fel kell vázolniuk gondolatban, vagy a papíron is, hogy milyen lépésekkel jutnak el a kívánt végeredményhez.
- Lényeglátás. A szöveges feladatokban ki kell szűrni a lényeges és lényegtelen elemeket. Ezek alapján kell megkeresnie a megoldáshoz szükséges lépéssorozatot.
- Sikerélmény - kudarc élmény kialakulása, feldolgozása.
- Koordináta-rendszer alkalmazása, térbeli koordináta-rendszer felfogása, térlátás.
- és csak felsorolás szintjén, absztrahálás, képzelőerő, összehasonlítás, modellezés, analógia, stratégiák kialakítása.

Amint láthatja a kedves olvasó,rengeteg előnyt hordoz egy számítógépes játék a matematika számára. De meg kell azt is érteni, hogy ez is csak egy eszköz a komplex fejlődés tárházában. Nem szabad egyeduralkodón alkalmazni, nem szabad csodát várni tőle. A megfelelő mennyiségben viszont segít és fejleszt. 

Mi a teendő gyermekeinkkel szemben?

Engedjük játszani őket. Engedjük, hogy kikapcsolódjanak velük és szórakozzanak. Nem érdemes eltiltani, de a korlátokat meg kell szabni. Meg lehet határozni számukra, hogy napi fél óra, 1 óra, 1,5 óra (életkortól függően) számítógépezés, gépezés, játszás elég. Ha ezt megtesszük, megszokják, megértik és betartják (figyelni azért kell rájuk).

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a játék nem helyettesíti a mi törődésünket. Nem tehetjük meg, hogy elé rakjuk és majd órák múlva lefektetjük aludni. Fontos, hogy mi is leüljünk velük játszani, hogy játszunk társasjátékokat, táblajátékokat, hiszen ezek a foglalkozások további más készségeket fognak kialakítani és fejleszteni bennük.

Az oldalon - http://erdekesmatek.hu/index.php/jatekok  - található játékokkal mi magunk is játszottunk és teszteltük. Mindegyike valamilyen készséget/készségeket fejleszt, így javasoljuk a velük való játékot, kikapcsolódást. (Természetesen az ésszerű keretek között.)

Ez a cikk egy rövid bevezető volt http://erdekesmatek.hu/index.php/matekos-blog, melyet szeretnénk folytatni kicsit elemzőbb, jobban kitérőbb cikkekkel, melyek szakmaibban mutatják be, mit miért érdemes fejleszteni gyermekeinkben, és persze hogyan.

Alniyat - Jankó

Kedves Olvasó!

Az Érdekes Matek projekt első sorban azért indult, hogy a matematika tanítása során tapasztalt új problémákat megpróbáljuk orvosolni, illetve, hogy haladjunk a korral, alkalmazkodjunk diákjaink igényeihez. 
Komoly problémaként merült fel, hogy tanulóink hiányos ismeretekkel érkeztek hozzánk, hogy figyelmük elkalandozott, hogy szinte falba ütköztünk, mikor a matematika szóba került.

Valóságos félelemként élték meg a matematikát, s váltig hangoztatták, hogy ezt ők nem értik, ők hülyék (jobb szó erre ugye nincs, idézek tanulóinktól) a matekhoz, őket nem lehet erre megtanítani.

Gyanítom, sőt tudom, hogy nagyon sok kollégám ütközik hasonlóan ezekbe a problémákba..

De mi akkor a megoldás?

Menjünk el a probléma mellett (?), s évtizedes módszereinkkel igyekezzünk diákjainkat minél több mindennel megtanítani, ahogy sikerül?
Nem lehet, hogy megváltoztak a körülmények, megváltozott a világ körülöttünk, és ami 20 éve működött, az ma esetleg épp csak elmegy, s eredményessége kétséges?

Lehet. De biztosat addig nem tudunk, míg némi újat nem teszünk hozzá, s a saját tapasztalatainkat leírva, dokumentálva, fel tudunk mutatni pozitív változást.

Mi megpróbáljuk. 
Próbálunk érdekes módszereket mutatni, próbálunk kevesebbel többet adni, próbálunk minél egyszerűbben, lazábban matekozni.
Meg kell mutatnunk, hogy a matematika nem félni való, hanem része mindennapjainknak, hogy minden matematika, a maga módján.

És persze ettől ijednek meg a legjobban. De miért? Nem kell, csak figyelj, s játszva tanulj!

Ezt a blogot, ezen oldalon (www.erdekesmatek.hu), azért nyitottuk, hogy lejegyezzük tapasztalatainkat, gondolatainkat, észrevételeinket. Ha van olyan kedves olvasó, kolléga, aki szeretne itt lejegyezni gondolatokat, szívesen vesszük, várjuk e-mailben jelentkezését.

2011. november 3-án, csütörtökön, felkerekedett néhány tanár és pár bátor diák, hogy megpróbálja meghódítani a Bükk Nagymezőjét.
Szerény számítások szerint ez a túra, kiránduláska, 12-13 km hosszú volt.

Diósgyőrben a 15-s busz végállomásánál találkoztunk, ahonnan 8.20-kor indult a kékvonal.

Ómassán szálltunk le, hogy nekiveselkedjünk a Vadász-völgy emelkedőjének, s másfél órás séta után megérkezzünk Csipkéskútra.
A lipiczai mének hangos üdvnyerítéssel fogadtak, én hallottam (!), aztán leültünk és megtízóraiztunk.
Ez után nekiszaladtunk az erdőnek, jobbra tartva, majd megint jobbra, s a "négyszögletű kerekerdő" mellett balra elkanyarodva, szépen nekifutottunk a Nagymező sarkának. Ami persze ívelt, de ha kell találunk sarkot ott is. Betódultunk a közepibe és nagyokat szippantva az ózon dús levegőből, élvezve a meleg napsütést letáboroztunk, hogy megebédeljünk.

Ebéd után felkerekedtünk és Jávorkútnak vettük az irányt. Út közben megálltunk picit, mert sokat fogyasztottuk a folyadék féléket, de hamarosan megérkeztünk újabb kutunkhoz. Itt tényleg csak jelképeset pihentünk, mert az óránk elárulta, épp annyi időnk van, hogy még elérjük a csatlakozást.
Roham léptekkel szedtük a lábunkat és csúcsot döntve, közel 50 perc alatt leviharzottunk Ómassa kapujába, s nyugtáztuk, hogy elérjük még a 14.15-s buszt.

Nagyon kellemes idő volt ezen a napon. Úgy gondolom, aki velünk tartott, nem bánta meg. Én örömmel töltöttem el ezt a kis időt a társasággal a Nagymezőn!

SzJ