Vers fogyasztó vagyok, olykor egy-két gondolatot magam is leírogattam, bár nehezen nevezhetők verseknek.
Mostanában egyáltalán nem írok, s még olvasni is csak épp hogy. Gondolkodásra késztetett, hogy mi történt, miért nem érzek rá kedvet.

Mélyégben kutakodva, talán valóban létezik az a meg nem nevezhető valami, amit ihletnek, múzsának, az érzések forrásának nevezhetünk. Ezen források hozzák a felszínre a mélyből azokat az érzelem gombolyagokat, melyeknek egy-egy szálacskáját megfogva, s legombolyítva, alakulnak ki agyunkban a gondolatok. Azok a "keletkezmények" - na nem költemények még :) -, melyek másokban is elindíthatnak hasonló érzéseket. Olvasva bennünk is feldereng valami hasonló érzés, mint amikor az alkotója lejegyezte, abban a bizonyos állapotban.

Most ez hiányzik belőlem. De miért?

Kezd lesüllyedni a mélybe, ahol volt, ahová újra visszakerül. Valami felhozta egyszer, valaki kisegítette, s picit kinyílt, világra pillantott és repdesett. Most szépen visszakerül oda, ahol semmi nem bánthatja, s ha majd megint itt lesz az a valaki, akinek megrezdül, talán újra repül.

Egyszer,... talán.

Alniyat

John Michael Crichton

A száz év múlva élő emberek visszanéznek majd ránk, és nevetnek. Az mondják: "Tudod, miben hittek valaha az emberek? Fotonokban és elektronokban! El tudsz képzelni ilyen hihetetlen ostobaságot?" Jót mulatnak, mert ők már a saját még újabb, még jobb, még tudományosabb képzelgéseiket dédelgetik. /

Szörnyek szigete

443. oldal, 1996.

Legyen ez a hét mondása,.. Alniyat

Itt a nyár, s mit tehet az ember fia hogy ne unatkozzon, hogy tevékenykedjen, alkosson. Dolgozik.

Dolgozik, hátha jut még valamire, mert a mai világban egy lábon állni lehetetlen. Legalábbis nekem úgy tűnik.

Egy pici fóliasátrat építettem, melynek a hasznosítására nem térnék ki, mert nem ide tartozik, de egyes részleteket leírok ide.

- Először is, meg kellett emelnem a területet, mert ezen a részen előfordult, hogy a kertben megjelent a talajvíz, mivel nem túl messze van egy nagyobb folyó gátja. Mivel egyedül csináltam elment vele az idő, kb 6 köbméter földet kellett talicskával megmozgatnom, hogy elérjem a kívánt magasságot. (Az eddig tapasztalt legmagasabb vízszint fölöttit.) 

 - A következő lépés az volt, hogy kitaláljam, milyen anyagból legyen a sátor váza. Príma motivációs tényező volt, hogy pénzem nem volt rá. Na, hulladék vascső volt "raktáron", uccu neki mit lehetne tenni. A hegesztés nem volt kielégítő, mivel a cső speciális "kiképzést kapott, így maradt a bedugós idomok hajlítása, egy kisebb csőből.

- Most jött egy újabb nehézség, miképp fogok a sátorba bejutni. Bevallom, ez erős fejfájást okozott, mivel soha nem készítettem még ilyet. Felmerültek kérdések, s eltartott egy ideig, míg a lehető legegyszerűbb megoldást megtaláltam hozzá.

- Ezután helyére került a nevelő közeg, pár lapátolás és némi talicska mozgatás azért kellett ehhez is.

- Na most jött a neheze. Essünk neki a beborításának. Bevallom, valójában ez volt a legkönnyebb része, mivel erre a szakirodalom már adott volt. Körbe ástam, ráhúztuk a fóliát, és beföldeltem, ahogy meg van írva. Hmm,.. mennyi fólia kellett rá? 10mx7,5m.

- Jött a "talaj" szétlapátolása és a bejárat rendezése. A bejárattal ugyanúgy megizzadtam, mivel a kivágott fóliát rögzíteni kellett valahogy. Kapott belülről körbe egy lécszegélyt és ahhoz rögzítettem a fóliát.

- Itt van oldalról, mielőtt még megkapta a rachel hálót.

- És itt a végeredmény, amikor már némi növényke is van benne.

Hogy miképp fog működni, hogyan sikerül eredményesnek lenni, az majd egy másik történet lesz. Mindenesetre sok munka volt vele, s bizony, bár amikor kellett kaptam segítséget, de többnyire egyedül csináltam.

A világ szanaszét van esve. Mindenhol a megosztottság, káosz és zűrzavar uralkodik. Ugyanez van a családokban, a lelkekben.
Tarthatatlan állapot, el kell kezdeni rendet rakni.
Előbb a lelkünkben, létrehozni a nyugalom, stabilitás szigetét, majd a családunkban. Sok kis nyugalmas sziget egységet alkot, s apránként kiteljesedik a rend és szeretet univerzuma.
Hallgassatok a szívekre, most ez a legfontosabb.  -SzJ-

Alniyat szeretetről, nyugalomról álmodik

De a bejegyzés ne maradjon már zene nélkül, így jöjjön régi nagy kedvencem, akiket most fedeztem igazán fel. Szenzációs a zenéjük.

Idézet a Wikipedia-ból:
A Talk Talk angol zenekar, aktív éveik 1981-1991 közé tehetők. A zenekarnak számos nagy, nemzetközi sikere volt többek között olyan slágereket köszönhetünk nekik, mint a "Today", a "Talk Talk", az "It's my life", a "Such a Shame", a "Dum Dum girl" vagy éppen a "Living in Another World".
(Forrás)