Számot kellene vetnem mit végeztem ebben az évben, ebben a tanévben.
Bevallom,.. ha belekezdek a sorolásába, megrémülök.
Megrémülök, mert túl soknak tűnik, s ilyenkor merül fel bennem, hogy nem lőttem túl a célon?
Sokszor megfogadtam, hogy a munka bár hajtja előre az embert, minőségi kell legyen. Úgy kell elvégeznünk, ahogy tőlünk a legjobban telik. Épp ezért kell elgondolnom, s a számvetésben figyelembe vennem, hogy az általam megkezdett munkákat elvégeztem, befejeztem, vagy félbe maradtak. Nem hiszem, hogy mindenki mindent befejez, sőt azt sem, hogy minden elvégzett munka a legtökéletesebb lesz, hiszen emberek vagyunk, s mint olyanok, hibázunk. Hibáinkból tanulunk, újra értékeljük, s később még többet hozunk ki magunkból.
A munka nemesít. Pfff,.. közhely, de tudjuk, van aki abban érzi jól magát. Alkotni szeret, az teszi teljessé az életét, ha a mindennapokban folyamatosan harcol az újért, a jobbért.
A munka felszabadít. Pfff,.. még egy közhely, de igaz, a fene egye meg. Felszabadítja a kreativitásunkat, eltelt tartalommal, tettre késztet, dolgoztat. Leköti feles gondolatainkat, energiánkat.
A fene egye meg, munka mániás vagyok. Erre már régen rájöttem, s arra is, hogy nekem kell a munka szabadsága. Muszáj, hogy megválaszthassam, miképp végzem el, de akkor megcsinálom, s a lehető legtöbbet igyekszek kihozni belőle.
Legalábbis azt hiszem, így van...
Lehet megcáfolni, nehezemre fog esni, de igyekszem elviselni.
Alniyat elmélkedett tök feleslegesen,... azt hiszem :P
