Két napja ki nem látszom a munkából.
Pénteken reggel a kiscsajt még el kellett vinnem fogászatra, de utáni ki nagyiékhoz, mert munka volt.
Már az ősszel beígértem, hogy megcsináljuk a kerítést.
Nosza, itt volt az ideje! Csak az a baj, hogy mikor elkövetkezik a munka, akkor jövök rá, hogy mit vettem a nyakamba. Megint a szokásos felállás, előkészítve csak módjával, így jócskán volt még mit tötymörögni.
Pénteken a felével végeztünk, hittem én, mert ugye darabra annyi volt az oszlopokból, csak éppen szombatra maradt a betonozás java, mert az oszlopok másik fele alá végig kellett már a beton. Ja, és persze ez már a domboldal felső részében volt.
Hajjaj, ki is combosodtam tőle. Leülök, és úgy maradok. Némi izomláz már érződik, de holnap reggel lesz a "legjobb", azt hiszem.
Szóval, elkészült, este hétre befejeztem az utolsó simítást (szó szerint), és végre indulhattam haza. Ja, el kellett pakolni, na igen, ez nem maradhat el.
Persze egyszem fiukként, ki más csinálta volna. Tíz éve halogattuk, már ideje volt.
Update: Vasárnap reggel, minden izmom kőkemény. :) Kicsit többet kell edzeni.
No, gyerünk szavazni!
