I've been thinking
Why don't we
Jump onboard some gunship
And sail away to sea


And if I'm seized by enemy
Of any kind
I don't mind
They'll be sorry
Wait and see
The SAS will rescue me


I've been thinking
I'm so bored
What a life to live and die
By the silver sword


And if I'm crashed on stormy seas
The darkness falls and all I see
Is a desert island
That's ok
I'll use the stars to find my way
If I'm drifting to no-man's land
GHQ will lend a hand
And there's nothing king and country wouldn't do for me
(x2)

Ez a daluk egy régebbi szerzemény, ami "dobozban maradt". Nem került fel egy lemezükre sem, mert a témáját tekintve túlhaladottá vált, s feltételezem, nem tett volna jót, egy ilyen dal megjelentetése.
Mindenesetre hangszerelését, hangzásvilágát tekintve egy jól eltalált kis szerzemény, szívemnek nagyon jólcsengő dalocska. Ha dalt tudnék írni ilyet írnék egy kettőt :).
Ki tudja, egyszer talán ......... ;) Beeeee
 

Az eredeti itt van, mert a fenti egy kicsit remixelt :)

Morfondírozok, jár az agyam, vad és mégis nyugodt, ezer évek óta lakott tájakon vándorlok, s lám, nem tudom felidézni, mikor szerettem meg, s mikor mélyült el agyam rejtekén, Afrika, s az Arab-félsziget. Bibliai és attól is távolabbi tájak, mikor alig taposta pár ezer láb még a homokot, vagy a sziklát, mit a nap tüze s az éjjel hidege oly aprólékosan szertebomlasztott.

Kultúrtáj ez a maga emberi kultúrájának gyökereivel, többet látó, többet őrző, mint amit a mai európai ember ésszel fel akarna akár csak fogni. Nem tudjuk, vagy talán nem akarjuk meglátni a maga rejtekét.

A mai lufivá felpuffasztott fogyasztói társadalmunk elbújhat azok mellett a gyökerek mellett, melyeket ezen ősi tájak megőriztek napjainkig is.

Kezemben tartom Ken Follett: Kulcs a Manderley házhoz (Key to Rebecca) című izgalmas regényét, mely Egyiptomban, Kairóban játszódik a 2. világháború idején.
Kémtörténet, s a maga nemében jól sikerült, bár Follett-nek vannak azért ennél még jobb művei is.
Most nem is annyira a történet érdekes, hanem Afrika, no és az arab kultúra, melyet sokan igyekeznek lekicsinyíteni, vagy épp elhanyagolni, netalán semminek tekinteni. Ne tegyük.
Bár valóban vannak olyan részei, történelmi fájó pontok, melyeket az európai ember nehezen visel el, mégis, csak annyira voltak barbárok az adott helyzetekben, mint amennyire mi, az általunk elfogadott és elfogadtatott viszonyítási rendszerben saját barbár történelmünkkel.

Bár az arabokat leginkább vad, nomád életű népeknek képzelik sokan, tudni kell, hogy óriási hatásuk volt a görög,  és a hindu civilizáció vívmányainak az elterjesztésében, s azok továbbfejlesztésében.
Most persze jobb, ha eltekintünk Omar kalifa "érvelési rendszerétől", melynek okán az Alexandriai könyvtárat a tűz martalékává tette, és ugorjunk oda, hogy a matematika területén is nyomokat hagytak maguk mögött.
Ilyen apró nyom az "arab-számok" elnevezés mely persze gyakorlatilag hindu, csak az araboknak köszönhetően jutott el Dürer vásznán keresztül az európai köztudatba, azok után, hogy megjelent Mohamed ibn Musa al-Khwarizmi Hiszab al-dzsebr w'al mukabalah című könyvében.
Amely könyvnek a címe ráadásul az algebra szót is adta a világnak.
De, ne menjünk el a mellett sem, hogy Al-Kashi, a Pí értékét is gen nagy pontossággal határozta már meg.

Pontos és gazdag csillagászati ismeretekkel bírtak.
Ne csodálkozzunk, az általuk lakott földterületeken kiváló lehetőség nyílt a megfigyelésekre, hiszen folyamatosan derült égbolton, viszonylag jó hőmérsékleti viszonyok között voltak képesek elvégezni. Nem titok, hogy az Alniyat elnevezés is arab , hiszen két csillag is így van elnevezve a Skorpio csillagképben. Nagyon sok csillagnak van arab neve, érdemes megnézegetni a legismertebbeket, s azt is, hogy mi a jelentésük. Természetesen, a csillagászati ismeretek a tájékozódásban, a babonákban is elkísérték a vándorokat.

Vándorok, akik mérföldeket róják a sivatagot, tehát ugyan olyan jó térképekre is szükségeik voltak, melyek segítségével meghódíthatták és felügyelhették az akkori világot.
Egyik legismertebb térképészük Al-Idrisi, aki elkészítette a 12.században a világtérképét, melyet egy 3,5*1,5 m nagyságú ezüstlapra véstek. 1150 körül készült el a Kitáb al-Rudzsar című művével (Roger könyve), melyben összegyűjtötte az akkori világról az ismereteket (csak olyan állításokat fogadott el, amelyekről 3 elbeszélőből kettő ugyanazt állította)

Az arabok az orvostudomány területén is sokkal fejlettebbek voltak, mint a koruk európai orvosai. Tudományuk színvonalát gyakorlatilag csak az újkor hajnalán sikerült behozni, viszont az is tény, hogy fejlődésükben olykor maga a Korán gátolta meg őket.

Sok párhuzam szalad egy-egy gondolatmenet mentén, nehéz röviden, érintőlegesen tudósítani a szárnyaló fantázia képeit.
Csak ajánlani tudom Germanus Gyula, Arábiai Lawrence műveit, vagy akár az Angol beteg  - Almásy László - történetét, de sok olyan regényt, melyek helyszíne az arab világ, vagy a kultúrájuk.

Csodálatos kavalkád a Föld, minden zugában szebbnél szebb értékek csillognak, elfeledett civilizációk, épp eltűnni készülő szokások, egy dal, egy vers, egy régen használt szó. Meghalnak a kultúrák, meghal a miénk is, pedig a magyar is egy ősi kultúra, mondják, talán ősibb az arabnál is.

Nem vagyok annyira félős, eltelt pár évtizedem alatt már edződtem, de azért megtörténik, hogy mégis egy pillanatra hidegség csap a szívemre, véletlen pillanatokban, helyzetekben.

Vasárnap este, a család a másnap kezdődő hétre készülődik, gyerekek bepakolnak, majd fürdi, hajmosás, hajszárítás. Lassan lenyugodnak a kedélyek, vacsora és nyugovóra térnek.
Apa is nekikészül a nyugalmas fürdéshez, végre megengedi magának a forró fürdőt, ...

.... bekészítem kedvenc regényem, mit másfél évtized (jesszus, tán van az 2 évtized is lassan) óta újra elolvasok végre, Robert Ludlum: Csak tanú ne maradjon. Pár oldal belefér míg kiáztatom a bőröm, jót tesz szívemnek, lelkemnek, testemnek az ejtőzés.
Közben előkészülök, a hajam is meg kellene mosni, no és némi pipere is sorra kerül majd :) .
 

Nagy kényelmemben, olvasgatok, s érzem valami elhúz a lábam mellett, semmi baj,.. csak tán egy vízfodor.
Megmosom a hajam, s épp nyúlok a csap felé, hogy megnyissam, s hírtelen, JEGES ÉRZET, RETTEGÉS fog el,.... a vízben határozottan érzem, hogy elhúz a combomnál valami. Hopp, itt ennek fele sem tréfa, a dugót most húztam ki, még a végén lefolyok, s eszembe ötlik Chucky a Fecsegő Tipegőkből, szegény meddig rettegett.

Gyors kézmozdulattal lecsapok,...

Áááá,.. még egy csapás,.. MEGVAN....!!!

Egy Polly Pocket lány úszkált velem a kádban,.. Hihi,..
.... előttem kicsilányom játszadozott fürdés közben és a Polly műanyag szerkezete jól viseli a kád vizét, csak engem félemlített meg, oly hírtelen,.. Ne félj apa, megmentelek ... mondaná kedvesen,...
Jó Éjt Gyermekeim ....
 

A szavak újra cserbenhagytak, versemmel köszöntettem volna kedves hölgyeimet, s lám, nincs elég szó mit egymás mellé rakva a legszebb érzéseket tolmácsolhatnám.
Mit tudnék újat hozzá tenni ahhoz,mit évek, évtizedek alatt már oly sokan leírtak, a Hölgyek, Nők, Anyák nélkül, szívünk, lelkünk csonka volna,.. nem is élnénk,.. s gyönge árnyékok lennénk a Föld kies vidékén.
 

Veletek teljes életünk, tőletek vidám szívünk, nektek dalolnak gyermekeink, értetek dolgozunk, értetek élünk sokáig,... .
Álljon itt kedvenc költőm pár sora, talán híven adhatja vissza, miként érzek, érzünk értetek.....

 Drága Hölgyek,..
  ... legyetek Boldogok!

Magyarnak lenni!

Mutassa meg nekem valaki, hol tévedtünk el a jó irányból? Látom a tévében a reklámot, a magyarságomról, s közben gondolatok cikáznak bennem, hogy mi van ezzel, már ezt is reklámozni kell?
Néhány hónappal ezelőtt egy kereskedelmi rádióban azt elemezgette a B betűs műsorvezető pár - harmadik 'képzettebb' kollégájukkal együtt -, hogy semmivel sem vagyunk/voltunk jobbak, képzettebbek, csak mi fújjuk fel, s mi hírdetjük fennen, hogy milyen nagy koponyáink voltak valaha. Nincs ínyemre ezen rágódni, mert nem innen közelítem meg a mi hazánkfiainak alkotásait, szellemi, művészeti produktumait. 
Magyar lennék, ... nyílván Ő rájuk koncentrálok. NEM?

De, ... azért az a 15 milliónyi népesség, a világ 4-5-6 milliárdjához viszonyítva, arányaiban nem kevesebbet tett hozzá, inkább többet, a multikultúrához, a Föld tudományos, technikai vivmányaihoz. Ne legyünk magunkkal szemben igénytelenek, mert akkor kifelé is azok leszünk. Minden normális nép büszke arra, amit elődei letettek az asztalra.
Mi is azok kell legyünk. Muszáj!

Martin Lajos 1827. augusztus 30-án született Budán, s 1897-ben, ezen a napon (március 4.) hunyt el Kolozsváron.
Élete, munkássága alig ismert a nagyközönség előtt, miközben sok olyan találmánya, elképzelése volt, melyet felhasználtak a kortársai vagy a későbbi idők feltalálói, újítói.
Életútját végig olvasva, szinte pezsdül az ember vére, hogy milyen viszontagságokon ment keresztül, mennyire megnehezítették érvényesülését, ... legalábbis életének kezdeti szakaszában. Felismerve tehetségét, szerencsére géniuszát arra használhatta, amiben a legjobb, s végül a megfelelő helyre kerülve, okíthatta a fiatalságot, illetve, jó helyen jókor tudta kamatoztatni tudását. (Martin Lajos - Magyar Életrajzi Lexikon)

A történelmi párhuzamokat nyugodtan megvonhatjuk bármikor, abban nagy hiba nem lehet. Elemezgethetjük, s lássuk be, a magyar mindig akkor volt igazán kreatív, harcos, álhatatos, mikor már nagyon baj volt. Nem adtuk soha fel, volt tartalékunk, a magyarságunk.
Most persze kissé másképp látom, hogy mi is átélünk ilyen időket, melyek próbára teszik, mind türelmünket, mind erőnket, mind kitartásunkat, de magyarságunkat soha nem kérdőjelezheti meg. 1100 évet átvészeltünk folyton-folyvást nyűggel, bajjal, és még itt vagyunk, nos,... maradunk,.. én akarok maradni, elvégre itt van a hazám.

Erőt nagyjainkból, dédapáinkból, nagyapáinkból, apáinkból meríthetünk. A gyökerek itt vannak, ... ők a mi passzusunk a jövőbe, de a gyermekeinknek mi alkotjuk a jövőt ... nekik már mi leszünk a gyökerek. Tegyük hát Magyarként, Magyarokért...
 

(Az emléktábla fényképe - Wikipedia)